Gyógygombakivonatok és a gyógyszeripar
Kinek az érdeke, hogy rövidebb ideig éljünk?
A gyógyszeriparról sokszor szélsőséges véleményeket lehet hallani. Egyesek szerint termékei megmérgezik az embereket, mások szerint a gyógyszerek nélkülözhetetlenek a gyógyulás folyamatában. Álláspontom mindig az volt, hogy a gyógyszeripar termékei és a gyógygombakivonatok nem riválisok, hanem kiegészítik egymást.
A gyógyszeripar képviselői nyilvánvalóan veszélyesnek tartják a hatékony, természetgyógyászatban is alkalmazott eszközöket, hiszen rendkívül vehemensen lépnek fel, amikor azt tapasztalják, hogy a gyógygombák egyes esetekben - elsősorban az őssejtekre gyakorolt hatásuk révén - olyan állapotjavulásokat eredményeznek, amelyekről a gyógyszeripar csak a távoli jövőben álmodhat. Nemrég bemutattuk a médiában, hogy a kivonatok nem csak a rákbetegségben szenvedőknél használhatóak, hanem szívizomsorvadás, csontritkulás és cukorbetegség esetében is elérhető rendkívüli állapotjavulás. Ezek láttán az orvosok még a diagnosztikai eszközeik megbízhatóságát is gyakran kétségbe vonják.
A gyógygombák agyunk működő őssejtjeire is hatnak (pl. a süngomba az un. NGF-on keresztül), ennélfogva hatásmechanizmusuk hatékony agyi őssejt terápiaként is felfogható. Agyra gyakorolt jótékony hatásukat japán tudósok placebo kontrollált kettősvak kísérletben is igazolták. Kimutatták, hogy csökkentik az időskori elbutulás tüneteit. (Forrás: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/18844328)
Állatkísérletben ígéretes terápiaként mutatkozott Alzheimer betegség megelőzésében. (Forrás: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/21383512)
Több esetben megmutattuk, hogy súlyos agysérülések esetén is elősegítik az agy regenerálódását. Ugyanúgy őssejt terápiaként felfogható az az intranazális növekedési faktor terápia, amelyet már Németországban útmutatásaim alapján több súlyos agybeteg gyermeken eredményesen alkalmaztak. Az agy un. gyrus dentatus területén aktivált működő őssejtek felelősek többek között az egészséges értelmi, sőt érzelmi fejlődésért is. Ezeknek az őssejteknek a működését, beérését és életben maradását mind a két említett módszer hatékonyan elősegíti.
(Forrás: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/20525067, http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/22516011)
Terápiámmal tapasztalták már a beszédkészség kialakulását is súlyosan sérült, autisztikus tünetekkel rendelkező gyermeknél.
A gyógyszergyárak képviselői nyilvánvalóan nem tudják értelmezni a fentebb említett terápiákat, hiszen megpróbálják saját pályafutásomat „balsors”-sal jellemezni az un. ködpiszkálo.blog-on ill. kétségbe vonják azt, hogy terápiás kezdeményezéseimnek hatása lenne az emberi őssejtekre. A tisztelt gyógyszeripar gyógyszerész képviselői – Dr. Csupor Dezső egy olyan tanszéken dolgozik, amelynek 4 gyógyszergyár a „kutatási partnere” http://www.pharm.u-szeged.hu/kapcsolataink/kutatasi-partnerek – úgy tűnik, nem érzik át azt, hogy súlyos helyzetben lévő embereknek milyen óriási állapot- ill. életminőség javulást okozhatnak az általuk rettegett alternatív terápiák. Az interneten nagyon sok filmet, TV műsort találnak, amelyben megtudhatják, mit jelentenek ezek a módszerek a beteg emberek számára. Természetesen ezek a beszámolók a gyógyszeripar számára tabunak számítanak.
Amikor saját, súlyos agybetegségben szenvedő gyermekemet a gyógyszeriparra bíztam 2 éves korában, akkor tapasztaltam először az ipar képviselőinek „őrült tombolását”. Nem az okait kezelték a betegségének (az agy Shank3 fehérjéjének hiányából fakadó szignalizációs hiba), hanem egyre erősebb fájdalomcsillapítókkal tömték tele, amitől még rosszabb állapotba került. Ekkor rendült meg végleg a bizalmam a gyógyszeriparban, mert láttam, hogy ha súlyos esettel találkoznak, akkor tanácstalanok, rosszabb esetben leereszkedő megvetéssel nyilatkoznak, mint ahogy azt a ködpiszkáló stílusán láthatjuk. Az általam kifejlesztett célzott terápiával gyermekemnél 3 hét alatt azt is el lehetett már érni, hogy életében az első verbális kijelentést megértse, nem beszélve a krónikus fájdalmak megszűnéséről. Ez az eredmény egyébként a gyógyszeripar szerint a tudomány jelenlegi állása szerint lehetetlen. A tisztelt gyógyszerészhallgatóknak és doktoranduszoknak és oktatóknak lehet, hogy kötelezővé kellene tenni, hogy diplomájuk előtt néhány napot töltsenek súlyosan beteg emberekkel abból a célból, hogy betegekkel, fogyatékosokkal szembeni empátiájuk egy minimális nívót elérjen. (Természetesen tisztelet a valóban betegekkel foglalkozó pharmakológusoknak, nagyon sok tisztességes és tapasztalt gyógyszerészt ismerek.) Ez lenne talán egyetemi karrierjük legfontosabb tanfolyama. E nélkül ugyanis még mélyebb válságba fog kerülni a gyógyszeripar, mint amilyenben most van!
Félretéve személyes érintettségemet, a ködpiszkáló vitamin iparról szóló hosszadalmas védőbeszéde kiáll a gyógyszeripar multivitamin termékei mellett és burkoltan azt sugallja, tömeges a vitaminhiány a nyugati világban. Már csak azon csodálkozom, hogy nem hoz statisztikákat a C-vitamin hiány miatt kialakuló skorbut tömeges elterjedéséről. (MULTIVITAMINOK: KIDOBOTT PÉNZ? „jobb lenne, ha olyan étrendet fogyasztanánk, amely mellett csak nagyon keveseknek lenne szüksége állandó vitaminszedésre.”) Valójában a multivitaminok az egyik legjobb minőségű, több tízezer embert több évtizeden keresztül vizsgáló tanulmány alapján megrövidítik az emberi életet. (Forrás: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/21987192)
A multivitamin, valamint folsav, vas, cink, réz, magnézium,réz, B6 vitamin rendszeres, indokolatlan fogyasztása megrövidíti az emberi életet. A Csupor úr tanszékét támogató gyógyszergyárak némelyike jelentős érdekeltséggel bír ezeknek az izolált vitaminoknak, ásványi anyagoknak az árusításában, gyártásában. Nem véletlen, hogy vehemensen védeni igyekeznek ezt az ipart. Még a rendkívül népszerű C-vitamin sem olyan ártalmatlan, mint amilyennek az elkötelezett gyógyszerészek sugallják. A nagy mennyiségű C-vitamin 2 prospektív vizsgálat során is elősegítette a szürke hályog kialakulását férfiaknál és nőknél egyaránt. (Forrás: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/23420353, http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/19923367)
Minimális elvárás lett volna a buzgó gyógyszerészektől, hogy erre a magyar fogyasztók figyelmét felhívják, legalább zárójelben, kisbetűvel. Miért? Azért, mert a nagy dózisú C-vitamint éppen a szürke hályog megelőzésére is szokták szedni, amivel súlyos károkat okoznak maguknak a vitaminfogyasztók. A szürke hályog kialakulását egyébként hölgyeknél a kis mennyiségű C-vitamint (60mg) tartalmazó multivitaminok is elősegíthetik. A ködpiszkáló vitaminokról szóló tanulmánya is súlyosan megtéveszti a magyar fogyasztókat.
Véleményem szerint, sem a gyógyszeriparnak, sem kiszolgálóinak nem érdeke, hogy a magyar emberek rövidebb ideig éljenek, és remélem az sem, hogy betegebbek legyenek, mint eddig voltak. Bizonyosan hasznukra válna, ha rendszeresen olvasnák a gyógygombákról megjelenő szakirodalmat. A legfontosabb pedig, hogy sokkal nagyobb alázatot kellene tanúsítaniuk a beteg emberek iránt.
Mit gondolnak, erre a levélre hogyan fognak reagálni? „Életükkel és vérükkel” tudományos álcába öltözve meg fogják védeni kenyéradójukat. Amiért nem is kell haragudni rájuk, ezt tartják szakmai kötelességüknek. Nem kívánom nekik, hogy olyan életútjuk legyen, mint nekem, de nem érzem magam „balsors” által tépettnek. Az élet megtanított az alázatra, remélem, ők ezt egy sokkal könnyebb úton érik majd el életükben.
A gyógygombákról az ingyenesen online elérhető könyvemben tudhatnak meg több információt:
http://www.gyogygombakonyv.hu/
A ködpiszkáló cikke a vitaminokról alább olvasható:
MULTIVITAMINOK: KIDOBOTT PÉNZ?
Lehet, hogy nem tűnt fel, de 2013. december 16-án fordulóponthoz (esetleg: útelágazódáshoz) érkeztünk:
Szakemberek ma kijelentették, hogy az étrend-kiegészítők nem szükséges, hatásuk káros is lehet. Ezt a megfogalmazást három nagy kutatásra alapozva tették és szimpla pénzkidobásnak nevezték ezen szereket.
Bizonyára elég sok olvasónk szed különböző étrend-kiegészítőket és itt most nem az edzésekhez, sportokhoz ajánlott porokra gondolunk elsősorban. Sokkal hétköznapibb szerekről van szó, melyeket akár gyermekeink számára is szinte kötelezővé teszünk, mert azt halljuk mindenhonnan, hogy például a multivitaminok segítenek a betegségek megelőzésében. Ma azonban szakemberek három nagy kutatásra, tanulmányra hivatkozva leszögezték, hogy a harcnak vége, immáron megdönthetetlen bizonyíték van a kezükben arra, hogy ezen kiegészítők szedése nem elég, hogy teljesen haszontalan és puszta pénzkidobás, hanem ártalmas is lehet.
Az Annals of Internal Medicine december 16-i számában megjelent nagy tanulmány szerint nincs semmi bizonyíték arra, hogy a különböző multivitaminok illetve ásványi anyagok megelőzi vagy lelassítja az értelmi hanyatlás vagy az olyan krónikus betegségek, mint a rák, szívbajok kialakulását. "Az üzenet egyszerű: a legtöbb kiegészítő nem előzi meg a betegségeket vagy a halált, így szedésük nem indokolt és kerülendő" - áll a szakemberek véleményének összesítésében.
"Egymás után jönnek ki az olyan tanulmányok, vizsgálati eredmények, hogy ezen étrend-kiegészítők nem jók semmire, ennek ellenére az Egyesült Államokban is rekordot ért el az értékesítésük az idén" - árulta el véleményét Dr. Edgar Miller, a Johns Hopkins University professzora. Ugyanakkor a vitaminok szedése pszichológiai indokokkal magyarázható, hiszen az ezt szedő emberek legtöbbje olyan étrenddel rendelkezik, amely szerinte nem pótolja a szervezetének szükséges ásványi anyagokat és így szükségesnek érzi bevinni más módon ezeket az étrendjébe.
Ennél azonban jóval fontosabb, hogy viszonylag sok, önmagát vitaminnak nevező szerről derült ki, hogy ártalmas az emberi szervezetre. Klinikai tesztek alapján ma már tudjuk, hogy az E- és A-vitaminok túlzott fogyasztása illetve a béta-karotin szedése jelentősen növelte a halálozások számát, hiszen rossz hatással voltak a tüdőrákra például (meggyorsította a terjedés folyamatát és ezzel a halált is). "Az ügyet lezártnak tekinthetjük" - fejezik be a szakemberek a cikkben. "Egy átlagos felnőtt esetében az ilyen jellegű készítmények napi szedése nem hogy teljesen felesleges, de még káros is lehet."
"Az ipar próbálja azt az érzetet kelteni bennünk, hogy hiányosak vagyunk, fogyatékosak ezen vitaminok nélkül, ám ez nem igaz" - fejezte be Miller. "Több, szabadon választott kutatás is bebizonyította ennek ellenkezőjét és rámutatott, hogy nincs semmi hasznunk ezen szerekből." A cégeknek viszont annál nagyobb ez a haszon, hiszen 2010-ben 28 milliárd dolláros bevételt könyvelhettek el az Egyesült Államokban (Európában is hasonló az adat) és azóta csak növekszik a piacuk.
Valójában nem 1, hanem 3 cikkről van szó, amelyek az Annals of Internal Medicine legutóbbi számában jelentek meg. És hogy a témát a lap szerkesztői komolyan veszik, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy két cikkről a betegeknek szóló, bárki által ingyenesen letölthető összefoglaló is készült, és a lap szerkesztője által jegyzett beköszöntő is a közleményekre reflektál Ami elég, az elég: ne dobjunk ki több pénzt vitamin- és ásványianyag-tartalmú étrend-kiegészítőkre címmel.
Vegyük sorjában.
1. Az egyik cikk egy klinikai randomizált, kettős vak, placebókontrollos vizsgálatról szól, amelyben közel 6000, 65 év fölötti férfi orvos kapott naponta multivitamint vagy placebót. A vizsgálat 12 éve alatt a résztvevők szellemi teljesítményét négyszer mérték fel különböző tesztekkel. A cikk konklúziói szerint a multivitamin szedése nem mérsékelte jobban a szellemi teljesítmény hanyatlását (az időskori elbutulást), mint a placebó.
A multivitaminokkal kapcsolatban kritikus véleményt megfogalmazók "természetesen" nem említik a vizsgálat korlátait (amelyeket egyébként a betegeknek szóló összefoglalóban megtalálunk): a vizsgálat nem a demencia (szellemi leépülés) előrehaladtát vizsgálta, hanem néhány teszt alapján vont le következtetést. A résztvevők köre nem tekinthető reprezentatív mintának a társadalmat tekintve, hiszen mindannyian egyemet végzettek (orvosok) voltak. Azzal kapcsolatban pedig vannak bizonyítékok, hogy a magasabb képzettségűek körében eleve ritkább az idősori demencia. Ezen kívül azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az orvosok jellemzően jó tápláltsági állapotúak, körükben az átlagnál alacsonyabb a vitaminhiány. A szerzők megjegyzik, hogy elképzelhető, hogy az alkalmazott vitamindózis (egyébként a vizsgálati protokollból kiderül, hogy a használt vitamin egy, hazánkban is ismert, időskorúaknak szánt multivitaminkészítmény volt) túl alacsony volt ahhoz, hogy a kezeltek és nem kezeltek között különbség legyen kimutatható.
2. A másik cikk egy olyan placebókontrollos, kettős vak randomizált vizsgálatról számol be, amelyben 1708, szívinfarktuson átesett, legalább 50 éves beteg egy 28 komponensű multivitamin-ásványianyag készítményt (vagy megfelelő placebót) kapott. Azt az időt regisztrálták, amely a következő szív-érrendszeri esemény (agyvérzés, szívinfarktus, anginás roham vagy ezekkel összefüggő halál) bekövetkeztéig eltelt. A két csoport között nem tudtak különbséget kimutatni, azaz ez a vizsgálat nem igazolta, hogy a kezelés védene a szív-érrendszeri események újbóli kialakulásától.
Sajnos, a szerzők által is leírt korlátokat itt is "elfelejtik" tárgyalni a cikk eredményeit másodközlő sajtótermékek. A vizsgálat több éven át tartott, és a résztvevők közül olyan sokan abbahagyták a kezelést vagy nem tartották be az előírt adagolást, hogy ez megbízhatatlanná tette az eredmények értékelését (limiting the ability to draw firm conclusions). Erről alaikusoknak szánt összefoglalóban részletesebben is olvashatunk.
3. A harmadik cikk egy összefoglaló tanulmány, amely a vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmazó étrend-kiegészítők fogyasztása és a daganatos betegségek és a szív-érrendszeri és daganatos betegségek előfordulása közötti összefüggést vizsgálta. Összesen 26 vizsgálatot elemeztek. Megállapították, hogy a vitamin- és ásványianyagbevitel sem kimutatható hasznot, sem kockázatot nem jelent a vizsgált betegségek szempontjából. 2 nagy, az összefoglalásban elemzett intervenciós vizsgálat szerint ugyan a férfiak körében a vitaminpótlás csökkentette a rák előfordulását (a relatív rizikó a nem kezeltek 1,00-s értékével szemben 0,93), mivel azonban a nemek közötti eltérésre nem tudtak racionális magyarázatot adni, a szerzők óvnak az eredmények általánosításától.
Itt is vannak azonban a reális kép kialakításához figyelembe veendő korlátok. Csak primer intervenciós vizsgálatokat (a résztvevők tablettában/kapszulában kapták a vitaminokat és ásványi anyagokat) vettek figyelembe - azaz a megfigyeléses vizsgálatokat (amikor az eltérő módon táplálkozók eltérő vitaminbevitele és egészségi állapota közötti összefüggést vizsgálják) nem. A vizsgálatokban idős emberek vettek részt, fiatalokra, középkorúakra nehéz lenne következtetéseket levonni. A résztvevők nem szenvedtek vitamin- vagy ásványianyag-hiányban. A vizsgált termékek összetétele, dózisa nagyon tág határokon belül szórt.
Mindezek után mi az én konklúzióm? Hát először is, semmi olyan nem tudtunk meg az Annals of Internal Medicine legújabb számából, amit eddig ne tudtunk volna. Az említett összefüggéseket eddig is számos tanulmányban elemezték, ezek egy része negatív, más része pozitív eredménnyel zárult. Az, hogy ezek a cikkek most ilyen nagy (érdemeiken bőven túlmutató) publicitást kaptak, a kiadó marketingeseinek munkáját dicséri. Nem árt tudni, hogy a tudományos folyóiratok között ádáz verseny dúl a cikkeik idézettségének növeléséért. Ha sikerül bekerülni a hírekbe, a témával foglalkozó egyéb kutatók is nagyobb eséllyel olvassák el és idézik a közleményeket - most ez történt. Sajnos, a bulvárosodás, az eredmények "túlegyszerűsítése" néha a tudományos sajtóra is jellemző. Ez látszólag segíti a tisztánlátást, valójában azonban fals következtetések tudományos evidenciaként történő terjedéséhez vezet. Arra azonban jó, hogy akik a vitaminpótlással nem értenek egyet, a leegyszerűsítő következtetéseket karikás ostorként forgatva a fejük fölött csördítsenek oda a vitaminiparnak.
Bár a valóság ez esetben is bonyolult, nem árt belemenni a részletekbe. Először is, nem mindegy, milyen elvárásokat támasztunk egy kezeléssel kapcsolatban. Ha ugyanis az elvárás irreális, a negatív eredmény eleve "garantált". Ez a helyzet a multivitamin-készítmények szellemi teljesítményre kifejtett hatásával: nem tudni, miért gondolták, hogy ez a kezelés hatásos lenne; valójában a negatív eredmény egyáltalán nem meglepő. Egyébként nem hinném, hogy túl sokan az elbutulás ellen szednének multivitamint - aki eddig ezért tette, az most megtudhatta, hogy(legalábbis a vizsgálatban szereplő készítmény használatának) ,nincs értelme, .
És itt el is érkeztünk a következő problémához, ami a termékösszetétellel kapcsolatos. A két, fent említett (1. és 2. pontban) vizsgálat alapján nem vonható le következtetés a multivitaminok elbutulást gátló, szív-érrendszeri betegségektől védő hatásáról. Valójában csak a vizsgálatokban szereplő összetételű készítményekre vonatkoznak a cikkek konklúziói. Az általánosítás abszolút helytelen: lehet, hogy egy másik összetétel még ekkora hatással sem bír, de az is lehet, hogy más termékkel figyelemre méltó hatást lehetett volna regisztrálni. Az akár 20-30 komponenst igen eltérő mennyiségben tartalmazó készítményeknél lehetetlen generalizált következtetéseket megfogalmazni 1-1 vizsgálat alapján. A 3. pontban említett összefoglaló tanulmány következtetése ennek megfelelően "érdekes adat", de arra teljesen haszontalan, hogy egy konkrét készítmény hasznával kapcsolatban támpontot adjon.
A vitaminok, ásványi anyagok az egészség (bizonyos élettani folyamatok) fenntartására nélkülözhetetlenek. Ami sziklaszilárdan bizonyított: a vitaminok alkalmasak a vitaminhiány megelőzésére, kezelésére, a normál élettani folyamatok fenntartására. Ugyanakkor sokan nem azért szedik őket, amire valójában bizonyítottan jók. A vitaminfunkció és az étrend-kiegészítőket fogyasztók által várt hatás ugyanis rendszerint nagyon távol áll egymástól. A C-vitamin példáján: az aszkorbinsav több, az emberi szervezetben megtalálható enzim normális működéséhez elengedhetetlenül szükséges - ezért vitamin. Az étrend-kiegészítőket fogyasztók azonban általában nem ezért vásárolják: ők általában a megfázás megelőzése, kezelése, a rák megelőzése stb. miatt favorizálják a C-vitamint, ezekre a célokra azonban haszna minimum kétséges.
Általánosságban elmondható, hogy minden, ami a vitaminok vitaminfunkcióján túl van (rákmegelőzés, öregedésgátlás stb.) meglehetősen ingoványos talaj, ami lemérhető azzal is, hogy egymást érik a negatív és pozitív vizsgálati eredmények. A vitamintermékeket gyártó cégek természetesen a pozitív eredményeket hangsúlyozzák, a szkeptikusok pedig a negatívakat - jóllehet számos esetben jelen tudásunk szerint nincs végleges álláspont.
Fontos tudni, hogy ezeknek az anyagoknak a betegségmegelőző hatását általában megfigyeléses vizsgálatok eredményeiből vezetik le. Ez azt jelenti, hogy igazolják pl. azt, hogy aki a táplálék részeként több C- vitamint, omega-3 zsírsavat satöbbit fogyaszt, az egészségesebb. Az ilyen vizsgálatoknál is fontos (lenne) a helyes interpretáció, amihez hozzátartozik, hogy a hatást ne csak egy-egy kiragadott komponensnek tulajdonítsuk, hanem az étrend komplexitásának. Persze, ha így járunk el, nagyon nehéz egyértelmű következtetéseket levonni, ezért gyakran élnek a szerzők a tévútra vezető "egyszerűsítéssel". Amikor pedig egy ilyen megfigyeléses vizsgálat eredményét tiszta vegyület alkalmazásával intervenciós vizsgálatban próbálják igazolni, gyakori (és nem meglepő) a kudarc.
Mindezek után érdemes-e multivitaminokat szednünk? Mint említettem, a "korszakhatárt jelentő" cikkek ehhez semmilyen támpontot nem adnak - a bombasztikus tálalás ellenére. Ezek elolvastával is csak azt tudjuk, amit eddig: a vitaminokkal, ásványi anyagokkal kapcsolatos elvárások egy része irreális. Vagy azért, mert adott hatással az adott anyag nem is rendelkezik, vagy pedig azért, mert a termék összetétele nem alkalmas a kívánt cél elérésére. Rákot meggyógyítani, 100%-osan megelőzni, megfiatalítani, méregteleníteni stb. egyik készítmény sem fog. Jó lenne, ha ezeket a termékeket arra használnánk, amire valók: vitaminhiány kezelésére vagy nem megfelelően kiegyensúlyozott táplálkozás kiegészítésére. Még jobb lenne, ha olyan étrendet fogyasztanánk, amely mellett csak nagyon keveseknek lenne szüksége állandó vitaminszedésre.
Egyébként aki fogékony a higgadt elemzésekre, elolvashatja a PubMed Health Behind the Headlines rovatában megjelent írást. Ott az előzőekben már kivesézett cikkek kritikus összefoglalóján túl arról is olvashatunk, kinek és milyen vitaminpótlásra van valóban szüksége. Olyant viszont nem fogunk ott találni, amit a bevezetőben idézett cikkben Edgar Miller mond vagy amit a szájába adtak ("az ügyet lezártnak tekinthetjük"). A tudomány egyik lényege éppen az, hogy hajlandóak vagyunk felülvizsgálni álláspontunkat az újabb eredményeknek megfelelően, és a vitaminok, ásványi anyagok betegségmegelőző hatásával kapcsolatban még nagyon távol vagyunk a kőbe véshető konklúzióktól.
